Előzmények

A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (“Ptk.“) 2014. március 15-ei hatálybalépése óta sok vitát váltott ki a jogi személyek (pl. gazdasági társaságok, egyesületek, alapítványok) vezető tisztségviselőinek a társaságon kívüli személyekkel szembeni felelősségét kiterjesztő rendelkezése. A Ptk. 6:541. § kimondta, hogy a vezető tisztségviselő harmadik személyekkel szemben a jogi személlyel egyetemlegesen felel, ha e jogviszonyával összefüggésben kárt okoz nekik.

Ennek azonban 2016. július 1-jével véget vet a Ptk. módosítása, ami átalakítja a vezető tisztviselők harmadik személyekkel szembeni felelősségét.

Mi lesz ezután?

A legújabb Ptk-módosítás nem törli el a vezető tisztségviselőnek a jogi személlyel egyetemleges felelősségét, de korlátozza azt. A vezető tisztségviselő ezt követően csak az általa szándékosan okozott károkért köteles egyetemlegesen helytállni a jogi személlyel együtt. Minden egyéb esetben a harmadik személlyel szemben a jogi személy tartozik felelősséggel (ld. Ptk. 3:24. §).

Úgy tűnik, hogy a vezető tisztségviselők felelőssége négyféleképpen alakulhat a károkozás időpontja, a kár bekövetkeztének időpontja és azoknak a szabályozás változásainak időpontja alapján:

1. ha a károkozás 2014. március 15. előtti: a felelősségre a régi, 1959-es polgári törvénykönyv irányadó (a vezető tisztségviselők felelőssége mögöttes és kivételes);
2. ha a károkozás időpontja 2014. március 15. és 2016. június 30. közötti és a kár 2016. június 30-ig bekövetkezik: a felelősség a jogi személlyel egyetemleges;
3. ha a károkozás időpontja 2014. március 15. és 2016. június 30. közötti, de a kár 2016. július 1-én vagy azt követően következik be: a felelősség csak szándékosság esetén egyetemleges, egyébként kizárólag a jogi személy felel;
4. ha a károkozás 2016. július 1-én vagy azt követően történik: a felelősség csak szándékosság esetén egyetemleges, egyébként kizárólag a jogi személy felel.

Miként értékeljük?

A módosítás álláspontunk szerint szükségszerű volt. Bizonytalanságot okozott ugyanis az, hogy a Ptk-ban nem volt egyértelműen rögzítve, hogy a vezető tisztségviselők felelőssége pontosan meddig terjed. Ezt a helyzetet a módosítás megszüntette. Az új kihívást az jelenti, hogy a károkozó tudattartalmát is vizsgálni szükséges, mivel a szándékosság szubjektív fogalom. Ezért a vezető tisztségviselőknek újabb felelősségi mércét kell kitanulniuk. Kérdéses, hogy a mostani szabályozást sikerül-e még azelőtt megszokni, mielőtt újra megváltozik a jogszabály.

dr. Póczek Aliz – dr. Tivadar Krisztián