Blog

A művészi szabadság határtalan, de nem feltétlenül korlátlan. Nemcsak a fényképésznek, de a fényképen ábrázolt személyeknek is vannak jogai. Melyikük dönthet a fényképek felhasználásáról?

1. Bár a mobiltelefonok fejlődésével a kattintgatás népművészetté vált, a megbízhatóan jó minőségű képek készítését ma is szakemberekre szokták bízni. Ilyen, megrendelésre készült fénykép például a portréfotó, a divatfotó, vagy éppen az esküvői fotó. Bár egyértelműnek tűnhet a felek viszonya, az érdekeik esetenként mégis ellentétbe kerülhetnek – például a képek nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban.

2. A szerzői jogi törvény (1999. évi LXXVII. törvény; „Szjt.”) védi a fotóművészeti alkotásokat. A fényképészt, mint a mű szerzőjét vagyoni és személyhez fűződő jogok illetik meg. Utóbbiak közé tartozik különösen az a jog, hogy a fotós a művének nyilvánosságra hozataláról határozzon, illetve hogy – bizonyos feltételekkel – a mű nyilvánosságra hozatalához adott engedélyét visszavonja.

Ugyanakkor a képmáshoz való jogot – mint személyiségi jogot – védi a jelenleg hatályos polgári törvénykönyv (2013. évi V. törvény). E jogszabály kifejezetten kimondja, hogy a képmás elkészítéséhez és felhasználásához (annak bármely módjához, nem csak a nyilvánosságra hozatalhoz) az érintett személy hozzájárulása szükséges. Ez alól két kivétel van: (i) tömegfelvétel, illetve (ii) nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén szabadon elkészíthető és felhasználható a képmás.

3. A fényképész csak a fotóalany hozzájárulásával hozhatja nyilvánosságra a fotót az alábbiak szerint.

Nincs tudomásunk olyan bírósági határozatról, ami a fényképész és az érintett személy érdekeit a jelenlegi szabályozás alapján mérte volna össze. Szerencsére van viszont korábbi.

Egy – még a korábbi polgári törvénykönyv (1959. évi IV. törvény) idején született – jogesetben[1] a bíróság azt vizsgálta, hogy a felperesről gyermekkorában készült fényképet az azt készítő fényképész örököse (I. r. alperes) átadta egy cégnek (II. r. alperes), amely azt az általa szervezett fesztivál széles körű népszerűsítésére használta fel.

A felperes egyebek mellett annak megállapítását kérte, hogy az alperesek megsértették a képmása védelméhez fűződő személyiségi jogát[2], mert hozzájárulása nélkül nyilvánosságra hozták a róla készült fényképfelvételt.

A felperes szerint az I.r. alperes (i) a felperesről készült fényképfelvétel negatívját ellenérték fejében tilos reklám közzétételére használta fel; (ii) nem győződött meg arról, hogy a felperes, mint a képen ábrázolt személy, a felhasználáshoz hozzájárulását adta-e; (iii) nem próbálta megszerezni a felperes hozzájárulását; továbbá (iv) a felperes jogellenesen nyilvánosságra hozott képmásával kapcsolatban – a felperes tiltakozása ellenére – nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a jogsértő állapotot megszüntesse. A II. r. alperessel szemben a felperes szintén a képmása védelméhez fűződő személyiségi joga megsértésére hivatkozott.

Az I.r. alperes ellenérve az volt, hogy a fotót még az édesapja (jogelőd) készítette hivatásos fényképészként. A jogelőd a megrendelők részére a felvételeket a kérésüknek megfelelő példányszámban készítette el, és lehetőséget biztosított számukra a felvételek negatívjának[3] megvásárlására. A megrendelők által meg nem vásárolt negatívok a jogelőd tulajdonában maradtak, így azokat bármilyen célra felhasználhatta. A jogutód a birtokába került fotógyűjteményt maga is bővítette, a képeket esetenként művészi célra használja fel (pl.: gyűjtemények, kiállítások, díszletek, könyvek céljára).

A II.r. alperes azt hangsúlyozta, hogy a felperesi képmást kellő körültekintéssel használta fel (az I.r. alperes művészi felhasználás céljából fenntartott gyűjteményéből, szerződéssel vásárolt).

3.1. Az elsőfokú bíróság megállapította a jogsértést[4]. Az indokolás számos jelentős megállapítást tett:

• A személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, ezek megsértését jelenti a más képmásával kapcsolatos bármiféle visszaélés.
• A képmás, vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához – a nyilvános közszereplés kivételével[5] – az érintett személy hozzájárulása szükséges.
• Kizárólag az ábrázolt személy jogosult dönteni a képmás nyilvánosságra hozataláról (amit kiterjesztően kell értelmezni[6]).
• A fotó elkészítéséhez adott hozzájárulás nem jelenti egyben a felhasználás engedélyezését is.
• A hozzájárulás nincs alakiságokhoz kötve[7].
• A felhasználáshoz adott engedély nem értelmezhető kiterjesztően.
• Visszaélésnek minősül az engedéllyel készült felvétel rendeltetésétől eltérő célú felhasználása, vagy akár a nyilvánosságra hozatal módja is[8].

A fentiek alapján az elsőfokú bíróság megalapozottnak látta, hogy jogsértés azért valósult meg, mert egyik alperes sem szerezte be a felperes hozzájárulását a képmása felhasználásához.

Az elsőfokú ítélet hivatkozott továbbá a Szerzői Jogi Szakértői Testülettől („SZJSZT”) beszerzett szakvéleményre is, amely szerint a szerzői jogi szabályozás módosulásával párhuzamosan változott az is, hogy a megrendelő hozzájárulása (esetleg kifejezett hozzájárulása) szükséges volt-e adott fénykép felhasználásához. Az SZJSZT hivatkozott álláspontja szerint ugyanakkor a megrendelésre készült fotó esetében nem a szerzői jogi szabályok, hanem a polgári törvénykönyv rendelkezései alapján kellett megítélni az ábrázolt személy személyiségi jogainak esetleges megsértését.

3.2. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta az alábbiak szerint:

• Kiemelte, hogy a felperes keresete csak a polgári törvénykönyvön (képmás védelméhez fűződő személyiségi jogok) alapult, az Szjt-re nem hivatkozott. Ezért indokolatlannak tartotta az elsőfokú bíróság szerzői jogról szóló jogszabályokra történő hivatkozását, és szükségtelennek az SZJSZT szakértői kirendelését[9]. Erre tekintettel mellőzte az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának vonatkozó részeit.
• Hivatkozott a képmáshoz fűződő személyiségi jog védelmére és a hozzájárulása nélküli felhasználás tilalmára.
• Megerősítette, hogy a képmás elkészítéséhez és felhasználásához is külön engedélyre van szükség.
• Kimondta, hogy az érintettnek kizárólagos joga eldönteni, hogy a képmása milyen körben, milyen módon, hol és milyen összefüggésben jelenjen meg.

A másodfokú bíróság összességében azt mondta ki, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a személyiségi jog megsértését.

A fentiekből látható, hogy az elsőfokú bíróság az adott ügyben a személyiségi jogok védelmét előnyben részesítette a szerzői jogokkal szemben, míg a másodfokú bíróság – részben eljárásjogi alapon – kizárólag előbbieket vizsgálta.

4. A teljességhez hozzátartozik, hogy az Szjt. már a fenti jogeset idején is kimondta, hogy „Megrendelésre készült képmás tekintetében a szerzői jog gyakorlásához az ábrázolt személy beleegyezése is szükséges.[10]”

A fenti jogesetben született két határozat elolvasása után meglepőnek tartjuk, hogy azokban és az SZJSZT vonatkozó szakvéleményében sincs hivatkozás erre a rendelkezésre, hiszen első olvasásra ez alapján egyértelműnek tűnik, hogy a felperesről készült portrét szerzői jogi szempontból is csak az ő hozzájárulásával használhatták volna fel az alperesek.

Erre talán azért nem került sor, mert e rendelkezést – álláspontunk szerint – nem könnyű értelmezni. Ha szó szerint vesszük, akkor a fotós a szerzői jogának bármely és minden vetületét kizárólag az ábrázolt személyek hozzájárulásával gyakorolhatná. Így például még a saját szerzőségét is csak az érintettek beleegyezése esetén tüntethetné fel. Ráadásul az ábrázolt személyek körébe tartozhatnak a megrendelőn túl mások is (pl. eseményfotónál ez akár több száz embert is jelenthet). Ha pedig nem szó szerint értendő a rendelkezés, akkor kérdéses, hogy milyen mértékű lenne a szerző önállósága. Ezt a bizonytalanságot az általunk olvasott kommentárok sem oldották fel.[11]

5. Az érintett sem engedélyezheti az őt ábrázoló kép nyilvánosságra hozatalát a fotós hozzájárulása nélkül.

A fényképen ábrázolt személy ugyanis nem minősül szerzői jogi értelemben vett szerzőnek, a fenti 4. pontban leírtak alapján is csak beleegyezési joga van. Az esetleges felhasználási jogosultsága a fénykép szerzőjétől kapott felhasználási engedélyének terjedelmétől függ. Így kizárólag akkor hozhatja nyilvánosságra a róla készült képet, illetve akkor adhat harmadik személynek a nyilvánosságra hozatalra kiterjedő felhasználási engedélyt, ha a szerző ezt neki megengedte.

Egy kapcsolódó jogesetben egy menyasszony a felperestől rendelt fényképeket, és az alperestől   kölcsönzött menyasszonyi ruhát. A menyasszony a róla készült és a felperes által neki átadott fényképfelvételt az alperesnek ajándékozta. Az alperes így a fényképen szereplő menyasszony engedélyével használta fel a felperes által készített fényképet. Az SZJSZT azt állapította meg, hogy a megrendelésre készült fényképfelvétel tekintetében csak a szerző adhat további felhasználási engedélyt. Ezért a felvételen ábrázolt menyasszonynak a fényképfelvételt érintő ajándékozási szándéka, illetve maga a megajándékozás „nem alapoz meg szerzői jogi felhasználásra irányuló mozzanatot”. Magyarul: nincs jelentősége annak, hogy az ábrázolt személy hozzájárult-e a fénykép felhasználásához, mivel – szerzői jogi értelemben – nem ő jogosult a hozzájárulás megadására[12].

Az SZJSZT egy másik szakvéleményében azt vizsgálta, hogy az alperes az ügyvezetője által a kiskorú felperesről készített fotók engedély nélküli felhasználásával megsértette-e a felperes, mint „alkotó”, szerzői jogát is, vagy csak a felperes személyhez fűződő jogai sérültek-e. Az SZJSZT arra a következtetésre jutott, hogy a képeken szereplő kiskorúnak nem sérülhettek szerzői jogai, hiszen „a kiskorú felperes csupán a fénykép tárgya; a fényképnek nyilvánvalóan nem alkotója, így nem illeti meg szerzői jogi védelem.”[13]

6. Úgy tűnik tehát, hogy jelenleg a fényképész és a fotóalany – a fénykép nyilvánosságra hozatala tekintetében – szorosan egymáshoz vannak kötve. Más-más jogi alapon mindketten tiltakozhatnak az ilyen felhasználás ellen. Ebből következően csak mindkét fél hozzájárulásával hozható nyilvánosságra a „közös” fénykép.

A jövőbeli esetleges jogesetek a fentieket még árnyalhatják. Addig is a fényképész és a fényképen ábrázolt személy közötti későbbi jogvitát a legegyszerűbben úgy lehet megelőzni, ha a felek előre és egyértelműen megállapodnak a fényképek nyilvánosságra hozatalának (illetve bármely egyéb felhasználásának) feltételeiben. Az érvényes és a felek érdekeit kellően védő szerződés elkészítéséhez pedig célszerű szakember segítségét igénybe venni.

Dr. Tivadar Krisztián

Photo credit: pexels.com

 

[1] A jogesetből kiemeltük és – a saját értelmezésünk alapján – röviden összefoglaltuk a jelen cikk szempontjából lényegesnek tartott gondolatokat (a jogeset ismertetése tehát nem tekinthető teljes körűnek).

[2] A korabeli terminológia szerint „személyhez fűződő jog”.

[3] Ma ennek megfelelője a képet tartalmazó fájl lehetne.

[4] A felperes vagyoni és nem vagyoni kárigényének sorsát jelen cikkben nem vizsgáltuk.

[5] Az korábbi polgári törvénykönyv akkori szövege alapján a tömegfelvétel még nem minősült kivételnek.

[6]Beleértendő pl. a sokszorosítás, forgalmazás, kiállítás, sugárzás is.

[7] Más kérdés, hogy ezt vita esetén szükséges lehet bizonyítani.

[8]Pl. ha az ábrázolt személy azáltal nevetségessé válik.

[9] Utóbbit azért is, mert az elsőfokú bíróság jogkérdésben kérte az SZJSZT állásfoglalását, nem pedig szakértői kérdésben.

[10] Szjt. 72. §

[11]Az egyik kommentárból csupán az tűnik ki, hogy a szerzője szerint a megrendelésre készült képek esetében az ábrázolt személy beleegyezésére az Szjt. 72. §-a irányadó (ami a „a lex specialis derogat generali” elv alapján megelőzi a polgári törvénykönyv rendelkezéseit). A másik megismételte az Szjt. szavait és olyan példákat hozott fel, amelyek nem vetnek fel kérdést (másnak való eladás, kiállítás, sokszorosítás).

[12] Az érintett jogesetben fel sem merült, hogy az ábrázolt személy a szerzőtől engedélyt kapott volna a további felhasználás engedélyezésére.

[13] A személyhez fűződő jogok megsértésének kérdését az SZJSZT hatáskör hiányában nem vizsgálta.