A közel tíz éve folyó, szövevényes perben először 2014-ben állapította meg a bíróság a húspótló gabonatermékekre vonatkozó know-how-hoz fűződő jogok megsértését, az ügy azonban csak 2019. végén, a Kúria felülvizsgálati határozatával ért véget.
A felperes társaság lényegében az egyik tagja által létrehozott – gabonából készített magas fehérjetartalmú hússzerű anyag előállítására és az ebből előállított készítmények gyártására vonatkozó – know-how (mostani hivatalos nevén: védett ismeret) hasznosítására jött létre.
A felperes és az I. r. alpereshez kapcsolódó személyek közösen megalapították a II. r. alperest, amelynek a felperes a know-how hasznosítására 2006-ban, hasznosítási szerződés keretében engedélyt adott.
A „Búzahús burger”, „Búzaburger”, „Gasztroburger”, „Rudli”, „Standard”, „Snack”, „Csemege”, „Paprikás-Tönkölyös”, „Tavaszi szendvicsfeltét”, „Lecsós”, „Tönkölyös”, valamint „Szezámos pástétom” fantázianevű termékeket több évig a felperes „Búzahús” védjegye alatt forgalmazták.
A kérdéses termékeket – a II. r. alperes alvállalkozójaként – bérgyártásban az I. r. alperes állította elő. A gyártáshoz szükséges gépeket a felperes választotta ki, továbbá az I. r. alperes munkatársait is a felperes egyik tagja tanította be a gyártási technológiára, és a szükséges dokumentáció kidolgozásában is ő működött közre, hiszen az I. r. alperesnél senki nem rendelkezett ilyen jellegű ismeretekkel.
Az I. r. alperes 2006. decemberében közvetlen irányítást biztosító, 96,6%-os befolyást szerzett a II. r. alperesben, a felperes pedig kiszorult a cégből.
A II. r. alperes a felperessel kötött szerződést 2008. végén – a saját felszámolásának megindulására hivatkozva – felmondta. A II. r. alperes ezt követően vitatni kezdte azt, hogy létrejött szerződése a felperessel, illetve azt állította, hogy receptúrát, technológiai leírást, stb. nem kapott. Egyúttal kérés ellenére sem adta át a felperesnek a kérdéses termékekre vonatkozó gyártmánylapokat.
Ezzel párhuzamosan az I. r. alperes 2009. elejétől változatlanul gyártotta a know-how által érintett termékeket úgy, hogy arra engedélyt nem kért, a know-how hasznosításáért pedig nem fizetett díjat. A termékek „Gabonahús” megjelölés alatt, de azonos kiszereléssel, formátummal, ízekben kerültek forgalomba.
Az ügyben született döntések lényege: a bíróság az I. r. alperest arra kötelezte, hogy hagyja abba a jogsértést (és eltiltotta a további jogsértéstől), hogy semmisítse meg a jogsértő termékeket, illetve hogy fizessen kártérítést.
Bár az I. r. alperes azt állította, hogy 2011-től már a know-how-tól függetlenül gyártott volna húsmentes termékeket, az ügy lezárultáig ennek bizonyítására kísérletet sem tett. A kérdés így számunkra az: vajon az ügy befejezését követően változtat-e termékei összetételén az I. r. alperes?
Dr. Tivadar Krisztián
Photo credit: pixabay.com
