Blog

A sport előnye, hogy fejleszti a testet és a lelket. A hátránya, hogy időről-időre akár maradandó sérülésekkel járhat. Ha valaki egyedül sportol, akkor az esetleges balesetért leginkább csak magát okolhatja. De mi a helyzet akkor, ha a sportoló hivatásos edző által vezetett csoportos foglalkozáson (oktatáson, edzésen) szenved sérülést?

Egy nemrég jogerősen lezárt per részben választ ad erre a kérdésre.

Egy sportegyesület (alperes) edzésén a sportolónak (felperesnek) a gyakorlat végrehajtása során letört két foga. A felek levelezése néhány üzenetváltást követően eldurvult, a békés rendezésre elveszett a remény.

A felperes pert indított. Keresetlevelében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az alperesnek objektív, veszélyes üzemi felelőssége áll fenn, másodlagosan pedig arra, hogy az alperes megsértette a testi épséghez, egészséghez fűződő jogát azzal, hogy nem megfelelő gondossággal hajtatta végre az adott gyakorlatot. A felperes személyiségi jogai megsértéséért sérelemdíjat és vagyoni kára (a fogorvosi költségei) megtérítését követelte.

Az alperes egyebek mellett arra hivatkozott, hogy a felek közötti szerződéses viszony kizárja a veszélyes üzemi felelősséget. Vitatta a vétkességét, a magatartása és az alperes sérülése közötti okozati viszonyt, valamint a követelés összegszerűségét is.

Az elsőfokú bíróság kizárta annak a lehetőségét, hogy fennállhatna veszélyes üzemi felelősség. Az ítélet indokolása szerint az alperes által folytatott tevékenységgel nem volt elindítható olyan folyamat, ami az egyénre nézve aránytalan sérelemmel járt volna, az oktatás ugyanis kontrollált körülmények között, kis csoportban zajlott. A tanúvallomások alapján megállapította azt is, hogy az alperesi edző megfelelő gondossággal járt el, a feladat elvégzéséhez szükséges instrukciókat megadta és más mulasztást sem követett el. A felperes pedig belátási képességgel rendelkezett: tisztában volt a szabályokkal és a lehetséges következményekkel. Így a személyiségi jogsértést sem állapította meg.

A felperes fellebbezését a másodfokú bíróság szintén elutasította – de eltérő indokokkal.

A bíróság rámutatott, hogy egyedileg kell eldönteni, hogy adott tevékenység fokozott veszéllyel jár-e. Ilyenről akkor lehet szó, ha a tevékenység gyakorlása során jelentkező kisebb súlyú rendellenesség széleskörű vagy aránytalanul súlyos következménnyel járhat. Az edzői felügyelet mellett, kis csoportban, meghatározott pályán és rend szerint végzett oktatás nem ilyen. Életveszélyes helyzet csak akkor alakulhatna ki, ha az adott edző nem követné figyelemmel az eseményeket és így – szükség esetén – nem tudna beavatkozni. Ez viszont kirívóan súlyos szerződésszegés lenne.

Az alperes érvelését elfogadva a másodfokú bíróság megállapította azt is, hogy a veszélyes üzemi felelősség szabályai egyébként sem lennének alkalmazhatóak szerződéses jogviszony esetén.

A bíróság megállapította, hogy a felek között adott sport oktatására irányuló megbízási jogviszony jött létre. A felperest terhelte volna az alperes jogellenes magatartásának, a saját kára bekövetkeztének (és összegének), valamint a kettő közötti okozati összefüggésnek a bizonyítása. A konkrét ügyben ez a felperesnek nem sikerült: nem volt megállapítható az alperesi edzőnek a károsodás bekövetkezésével okozati összefüggésben álló kötelezettségszegése (aktív magatartása vagy mulasztása), így a károsodás és az alperesi magatartás közötti okozati összefüggés sem.

A bíróság külön is kiemelte a jogellenesség hiányát: aki sporttevékenységet végez (ide értve az oktatásban való részvételt is), vállalja a sportsérülések kockázatát. Ebbe a kockázatba beletartoznak azok a sérülések is, amelyeket más sportolók okoznak (akár véletlenül, akár szándékosan). A kockázatvállalás másik oldala a károkozáshoz való károsulti hozzájárulás, ami a jogellenességet kizárja.

Személyiségi jogsérelem hiányában pedig sérelemdíjat sem lehetett megállapítani.

A fenti ügy számos tanulsággal szolgál, de nem lehet minden esetre irányadónak tekinteni. Fontos például, hogy ebben az ügyben viszonylag kis létszámú és iskolarendszeren kívüli oktatást vizsgált a bíróság. Iskolai tornaórán szerzett horzsolásokra, vagy többezres létszámú fitnesz-rendezvényen elszenvedett törésre nem feltétlenül alkalmazhatók a fenti megállapítások. Jelentősége lehet annak is, ha a sérülést egyértelműen oktatói hiba (pl.: hibás, hiányos instrukció, állapotfelmérés vagy felügyelet hiánya), vagy egy másik sportoló szabálytalankodása okozza. Továbbá itt csak a polgári jogi felelősséget vizsgáltuk, a büntetőjogit nem.

A sportoktatást végzőknek, edzőknek ezért célszerű úgy megfogalmazni a sportolókkal kötött szerződéseket, belépési nyilatkozatokat, hogy azokból egyértelműen kiderüljön, hogy miért vállalnak felelősséget és miért nem. A sportolóknak pedig érdemes – aláírás előtt – elolvasnia ezeket annak érdekében, hogy tudják, milyen feltételek mellett vesznek részt az edzéseken.

Dr. Tivadar Krisztián

Photo credit: pexels.com