Új szempontok a kamerás megfigyelésre vonatkozó érdekmérlegelési teszthez
A kamerás megfigyelést végezni kívánók számára nyújthat segítséget az Európai Unió adatvédelmi jogharmonizációval foglalkozó szerve, az Európai Adatvédelmi Testület („Testület”) kamerás megfigyeléssel foglalkozó iránymutatása („Iránymutatás”). Az Iránymutatást a Testület a 2020. január 28-29. napokon megtartott ülésén fogadta el.
Cikkünkben az Iránymutatás által tárgyalt témák közül az ún. érdekmérlegelési teszttel kapcsolatos megállapításokkal foglalkozunk.
- Mit jelent az érdekmérlegelési teszt?
A kamerás megfigyelés egyik lehetséges jogalapja az adatkezelői jogos érdek (a kamerás megfigyelésről és az ezzel kapcsolatos jogalapokról bővebben itt olvashat), amely alkalmazásához az adatkezelőknek ún. érdekmérlegelési tesztet kell elvégezniük. Az érdekmérlegelési teszt az adatkezelő adatkezeléshez fűződő érdekének és az érintettek jogainak összevetése. Az adatkezelők csakis akkor kezelhetik jogos érdek alapján az érintettek személyes adatait, ha az érdekmérlegelési teszt eredményeként arra a következtetésre jutnak, hogy az érintett jogai nem élveznek elsőbbséget az ő jogos érdekeivel szemben.
Tekintettel a fentiekre, fontos tudnunk azt, hogy az érdekmérlegelési tesztben pontosan milyen szempontok alapján szükséges megvizsgálni az adatkezelői érdekeket és az érintettek jogait. Ilyen szempontokat is tartalmaz az Iránymutatás, és ezeket példákon keresztül is szemlélteti – alább ezeket tárgyaljuk.
- Az adatkezelő által megjelölt jogos érdeknek valódinak és aktuálisan fennállónak kell lennie
Az adatkezelőknek konkrétan szükséges meghatározniuk azt, hogy milyen érdekük fűződik a kamerás megfigyeléshez, és nem elégséges csak annyit állítani, hogy a kamerás megfigyelés célja a vagyonvédelem. Ehelyett egy valódi és aktuálisan fennálló jogos érdeket szükséges megnevezniük.
Mit kell „valódi és aktuálisan fennálló érdek” alatt érteni?
Az Iránymutatás megállapítja, hogy egy terület biztonsági kamerával való felszerelését például megfelelően indokolhatja egy korábbi károkozás, amit az elszámoltathatóság érdekében az adatkezelő igazolni is képes (károkozás helye, ideje, az anyagi veszteség mértéke).
Nem feltétlenül szükséges azonban, hogy egy megtörtént sérelemről legyen szó. Ha nem történt ilyen, az adatkezelőknek azt kell bizonyítaniuk, hogy kamerás megfigyelés nélkül sérelem mégis bekövetkezhet. Ennek érdekében az adatkezelők hivatkozhatnak a környéken történt károkozások, bűncselekmények statisztikáira, vagy szomszédos üzletekben történt incidensekre. Ugyanakkor nem elegendő országos statisztikákra hivatkozni vagy általános bűnügyi statisztikákra – amik általánosságban vizsgálják a bűnözési rátákat, és nem kifejezetten azon bűncselekményekkel kapcsolatban, amelyek ellen a kamerás megfigyeléssel az adatkezelők védekezni kívánnak – anélkül, hogy az adatkezelők kifejezetten magukra ne tudnák azokat vonatkoztatni.
Vannak olyan helyzetek is, ahol a bűncselekmények elkövetésének veszélye annyira nyilvánvaló, hogy már maga a helyzet alátámasztja a jogos érdeket. Az Iránymutatás szerint ez a helyzet például ékszerboltokban vagy benzinkutaknál alkalmazott kamerás megfigyelés esetén.
- Az adatkezelő által elérni kívánt cél más módon nem biztosítható
Az adatkezelőknek azt is meg kell vizsgálniuk, hogy a kamarás megfigyelésen kívül az általuk elérni kívánt cél más módon nem biztosítható-e.
Vannak olyan módszerek, amelyek szintén védelmet nyújthatnak lopásokkal, rongálásokkal, betörésekkel szemben, de az érintettek jogait kevésbé korlátozzák. Az Iránymutatás példálózó felsorolása – többek között – az alábbi módszereket tartalmazza: a védett terület határainak megerősítése (magasabb kerítés építése, több, erősebb zár felszerelése az ajtókra, stb.), biztonsági őrök alkalmazása, stb. Ha ezek is elegendőek a védelem biztosításához, az adatkezelőknek ezeket kell alkalmazniuk a kamerás megfigyelés helyett.
- Az érintettek ésszerű elvárásai
Az érdekmérlegelési tesztben az adatkezelőknek szükséges megvizsgálniuk az érintettek ésszerű elvárásait. Az Iránymutatás alapján az adatkezelőknek nem az egyes érintettek szubjektív elvárásait kell feltérképezniük (ez nyilvánvalóan lehetetlen is lenne), hanem azt kell megvizsgálniuk, hogy az adott helyzetben általában mit várnak el az érintettek. Így például valószínűsíthető, hogy az ember nem számít kamerás megfigyelésre egy magánszemély otthonában, ahogy orvosi rendelőkben, kezelőhelyiségekben sem. De például bankautomatákra szerelt kamerák feltehetőleg senkit nem érnek meglepetésként.
Az Iránymutatás leszögezi, hogy a kamerás megfigyelésről szóló figyelmeztető jelzés kihelyezésének nincs jelentősége az ésszerű elvárás vizsgálata során, így az adatkezelők nem hivatkozhatnak arra, hogy a figyelmeztető jelzés miatt az érintettek számíthattak a kamerás megfigyelésre.
- Miért érdemes megismerni az Iránymutatásban foglalt szempontokat?
A kamerás megfigyelés szükségességét befolyásolhatja a kamerás megfigyeléssel érintett terület nagysága, a potenciálisan megfigyelt személyek száma, az alternatív védelmi módszerek megvalósíthatósága, stb. Mindezek alapján egy minden esetre alkalmazható érdekmérlegelési teszt megalkotása lehetetlen.
Ezzel együtt is hasznosnak találjuk az Iránymutatás által adott szempontokat és példákat. Ugyan az Iránymutatás nem rendelkezik kötelező erővel, de – a korábban hasonló szerepet betöltő, ún. 29-es Cikk szerint létrehozott Adatvédelmi Munkacsoport iránymutatásaihoz hasonlóan – meghatározza majd a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság („NAIH”) gyakorlatát is. Sőt, ez a hatás már az Iránymutatás elfogadását megelőzően is érződött: a NAIH 2019 őszén egy helyi önkormányzat kamerás megfigyelésével kapcsolatban a bírság kiszabását többek között az Iránymutatásban használt érvekkel indokolta, és kifejezetten is hivatkozott az Iránymutatásra.
A fentiek alapján az adatkezelőknek érdemes lehet az Iránymutatás fényében felülvizsgálniuk korábban elvégzett érdekmérlegelési tesztjeiket, illetve jövőbeli érdekmérlegelési tesztjeiket az Iránymutatásnak megfelelően lefolytatni.
Dr. Póczek Aliz
Photo credit: pexels.com
