Blog

A munkahelyen betöltött vezető pozíció felelősségteljes és sokszor kellemetlen döntések sorozatával jár, amely megkülönbözteti és elkülöníti az ilyen pozícióban dolgozókat a nem vezető állású munkavállalóktól. A vezetők egyfajta hidat képeznek a munkavállalók és a munkáltató tulajdonosi köre között.

Éppen a munkáltatói szervezetre és működésre gyakorolt nagyobb hatás miatt a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: „Mt.”) a vezető állású munkavállalókra több esetben eltérő szabályokat rendel az „átlag” munkavállalókhoz képest. Cikksorozatunk első részében sorra vesszük, hogy mely munkavállalók esetén alkalmazandóak a vezető állású munkavállalókra vonatkozó rendelkezések.

1. Ki az Mt. 208. § (1) bekezdése szerinti vezető állású munkavállaló?

A köznyelvben munkahelyi vezetőnek nevezett személy nem minden esetben felel meg az Mt.-ben vezetőnek definiált munkavállalóval. Az Mt. a munkáltató vezetőjét (pl. vezérigazgató, ügyvezető) és a közvetlen irányítása alatt álló, helyettesítésére jogosult más munkavállalót tekinti vezető állású munkavállalónak, röviden vezetőnek[1].

A vállalati felépítéstől függően a gyakorlatban tehát a cégen belül egy szervezetileg fontosabb osztály vezetője nem minősül az Mt. 208. § (1) bekezdése szerinti vezető állású munkavállalónak, ha a szervezeti szint alapján nem tartozik közvetlenül a legfelső vezetés irányítása alá a cégen belül, de egy kisebb csoport tagja is lehet vezető állású munkavállaló, ha közvetlenül a munkáltató vezetője irányítja a munkáját.

Önmagában tehát a munkakör megnevezése még nem jelenti azt, hogy az Mt. szerinti vezetőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni az adott munkavállalóra, sokkal inkább a munkáltatói szervezetben elfoglalt hely alapján lehet megállapítani, ki minősül az Mt. 208. § (1) bekezdése alapján vezető állású munkavállalónak.

2. Ki lehet még vezető állású munkavállaló?

• Az előző pontban ismertetett, Mt. által meghatározott fogalom mellett, az Mt. bizonyos feltételek teljesülése esetén akkor is lehetőséget biztosít a felek számára, hogy a munkaszerződésben a vezető állású munkavállalóra vonatkozó szabályok alkalmazását kössék ki, ha a jogszabályi definíció szerint nem minősülne vezető állásúnak az adott munkavállaló[2].

Ha a munkavállaló (i) fokozottan bizalmi jellegű vagy kiemelt jelentőségű munkakört tölt be és (ii) az alapbére eléri a minimálbér hétszeresét (2022-ben a kötelező legkisebb munkabér bruttó 200.000 Ft, ennek a hétszerese 1.400.000 Ft) , (iii) a munkaszerződése előírhatja a vezető állású munkavállalóra vonatkozó különleges szabályok alkalmazását. Kiemeljük, hogy a három feltételnek egyszerre kell teljesülnie, a munkáltató egyoldalúan nem dönthet úgy, hogy a vezető állású munkavállalóra vonatkozó szabályokat alkalmazza az adott munkavállalóra, ha az első két feltétel teljesül, de a munkavállaló nem egyezik bele a munkaszerződés módosításába.

Például egy nagy forgalmú vállalat könyvelésért felelős szervezeti egységének vezetője minősülhet vezető állású munkavállalónak az általa ellátott feladat fontosságára, bizalmasságára, valamint a munkabére mértékére tekintettel akkor is, ha a szervezeti felépítés alapján nem tartozik közvetlenül a legfelső vezetés irányítása alá, ehhez azonban a munkaszerződésének tartalmaznia kell ilyen jellegű kikötést.

Ebben az esetben tehát nem a munkáltatói szervezeten belül elfoglalt hely miatt, hanem a felek közös döntése alapján kell a vezető állású munkavállalókra vonatkozó szabályokat alkalmazni az adott munkavállalóra.

• Az Mt. egy esetben – a köztulajdonban álló munkáltatóknál – megszabja, hogy a tulajdonosi jogokat gyakorló jogosult előre meghatározni azon bizalmi jellegű és kiemelt jelentőségű munkaköröket, amelyeknél a vezető állású munkavállalókra vonatkozó szabályok alkalmazásával köthető meg a munkaszerződés[3].

Ennek oka, hogy a munkáltatói oldalon közalapítványok, önkormányzati, állami tulajdonú gazdasági társaságok, költségvetési szervek állnak, amelyek közpénzzel gazdálkodnak, sokszor speciális jogszabályok[4], saját belső szabályzatok és eljárásrend szerint működnek. Álláspontunk szerint a munkakörök meghatározásának lehetőségével a hatékonyabb működést kívánta elősegíteni a jogalkotó a köztulajdonú munkáltatóknál.

Következő cikkünkben a vezető állású munkavállalók munkaszerződésére vonatkozó szabályokkal foglalkozunk.

Dr. Szücs Renáta

Photo credit: pexels.com

Jelen cikk kizárólag általános tájékoztatás céljából készült, nem minősül jogi tanácsadásnak, nem használható jogi szakvéleményként vagy állásfoglalásként. Bár mindent megteszünk a pontos, naprakész tájékoztatás érdekében, a cikkben szereplő információk teljessége, pontossága vagy naprakészsége vonatkozásában a jogszabályi környezet és joggyakorlat esetleges változására is tekintettel felelősséget nem vállalunk. Az itt közölt információk nem hoznak létre ügyfél-ügyvéd viszonyt a honlaplátogató-olvasó és a Tivadar Ügyvédi Iroda között. Amennyiben konkrét ügyben szeretné a segítségünket kérni, a lenti elérhetőségeken keresztül állunk szíves rendelkezésére.

[1] Mt. 208. § (1) bekezdés

[2] Mt. 208. § (2) bekezdés

[3] Mt. 207. § (1) bekezdés

[4] Például a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény