Blog

A megújítás szabályai alapvetően megváltoztak 2019. január 1-vel. Úgy látjuk, hogy a jogalkotó – ahol választhatott – a hivatalt igyekezett tehermentesíteni az ügyfelek érdekeivel szemben. Azért beillesztették az eddigi joggyakorlatot is.

1. Megújításra jogosultak

A védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény („Vt.”) januári módosítását követően a megújítást nemcsak a védjegyjogosult, hanem a „jogszabály vagy szerződés által erre felhatalmazott személy” is kérheti a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalától („SZTNH”). A Vt. mostani módosítására vonatkozó T/1659. számú törvényjavaslat indokolása („Indokolás”) ezzel kapcsolatban a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2015/2436 európai parlamenti és tanácsi irányelv („Irányelv”) szövegére hivatkozik, ugyanakkor arra nem világít rá, hogy a személyi kör kibővítésére érdemben miért volt szükség.

2. Megújítási díj

• A Vt. immár kifejezetten utal arra, hogy a megújítási díjat„az iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló jogszabályban” meghatározottak szerint kell megfizetni.
• A Vt. mostantól kimondja azt is, hogy a megújítási díj megfizetése önmagában nem minősül megújítási kérelemnek. E vonatkozásban tehát a jogalkotó nem követte az Irányelv azon ajánlását, ami szerint „A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a megújítás díjának megfizetése a megújításra irányuló kérelemnek minősül.”

Az Indokolás e döntés indokairól sajnos hallgat. Álláspontunk szerint az Irányelv által javasolt megoldása jogosultaknak kedvezett volna, hiszen a díj befizetése mellett nem kellett volna megújítási kérelmet is benyújtaniuk (csökkent volna a rájuk háruló adminisztratív teher). A jogalkotó által elfogadott változat viszont inkább az SZTNH-t kíméli meg egy új feladattól, hiszen így az SZTNH továbbra sem köteles figyelni, hogy a hozzá beérkező összegek nem megújítási díjként funkcionálnak-e.

A megújítási díjak rendszere egyébként – a lajstromozási díjakkal párhuzamosan– megváltozott.Továbbá a megújítási díjnak a lejárat napját követő 6 hónapon belül történő megfizetése esetén (ld. a következő pontot) a kérelmező a megújítási díjon felül mostantól kiegészítő díj megfizetésére is köteles.

3. Megújítási időszak

• Lerövidült a megújításra nyitva álló időszak. Eddig a megújítási kérelmet legkorábban az oltalom lejártának napját megelőző 12 hónapon belül lehetett benyújtani, mostantól ezt legkorábban a lejáratot 6 hónappal megelőzően lehet megtenni. Az oltalom lejártának napját követően a kérelmet változatlanul további 6 hónapon belül lehet még benyújtani. A megújításra nyitva álló időszak tehát egyharmadával csökkent.
• Az SZTNH mostantól legalább 6 hónappal az oltalom lejártának napját megelőzően értesíti a kérelmezőt a megújítás lehetőségéről (eddig ilyen kezdő időpont nem volt megjelölve). A tájékoztatás elmaradásáért ugyanakkor az SZTNH nem felel, és az nem érinti a védjegyoltalom lejártát. A jogalkotó tehát – az Irányelvvel összhangban – kizárta az SZTNH felelősségét azért, ha elmulasztaná az értesítési kötelezettségét. A kérelmezők így nem hivatkozhatnak arra, hogy az SZTNH mulasztása miatt nem éltek a megújítás lehetőségével.
• A módosított Vt. kimondja, hogy „Ha a védjegy lajstromozásának időpontja későbbi, mint a védjegyoltalom lejártának időpontja, a megújítási kérelmet – a megújítási díj megfizetése mellett – a lajstromozást követő hat hónapon belül is be lehet nyújtani.”

A Vt. 10. §-a szerint „A védjegyoltalom – a bejelentés napjára visszaható hatállyal – a lajstromozáskor keletkezik.”, a Vt. 11. § (1) bekezdése alapján pedig „A védjegyoltalom a bejelentés napjától számított tíz évig tart”. Ezért a fenti helyzet – ha jól értjük – csak akkor állhat elő, ha a védjegy lajstromozására irányuló eljárás több mint 10 évig tart.

Hasonló rendelkezést az Irányelvben nem találtunk, itt tehát egyéb oknak kell lennie. Erről az okról az Indokolásban nem esik szó. Ezért csak feltételezni tudjuk, hogy a jogalkotó valamilyen okból arra számít, hogy a lajstromozási eljárások 10 évet meghaladóan elhúzódhatnak.

Egyrészt álláspontunk szerint sem a kérelmezőknek, sem pedig a velük bármilyen konfliktusban levő személyeknek nem áll érdekében a védjegyoltalom ilyen időtartamú lebegtetése. E bizonytalanság elkerülése érdekében a fenti megoldásnál célszerűbbnek tartanánk olyan szabályozás bevezetését, ami biztosítja, hogy a lajstromozás (vagy elutasítás) minél előbb megtörténjen. Ezt segítené elő például a hatósági eljárás időtartamának korlátozása, vagy akár az időtartam túllépése esetén az automatikus lajstromozás – hasonló megoldás a cégbejegyzési eljárás esetében sikeresnek bizonyult.

Másrészt megjegyezzük, hogy a tapasztalataink alapján az SZTNH a gyakorlatban 10 évnél jóval rövidebb idő alatt le szokta folytatni a lajstromozási eljárást – innen nézve a fenti szabály szükségtelennek tűnik.

4. Részleges megújítás

• A gyakorlatban a részleges megújításra eddig is lehetőség volt. Ehhez igazodva a Vt. immár kifejezetten úgy rendelkezik, hogy részleges megújításra irányuló kérelem esetén az SZTNH a védjegyoltalom megújítását csak az árujegyzékben szereplő áruknak, illetve szolgáltatásoknak a kérelemben megjelölt részére nézve újítja meg.
• Részleges díjfizetés esetén az SZTNH a kérelmezőt eddig csak hiánypótlásra hívhatta fel, ennek nem-teljesítése esetén pedig a megújítási kérelmet elvileg el kellett utasítani. A jövőben viszont az SZTNH a kérelmezőt – ha a megújítási kérelemből nem egyértelmű, hogy a kérelmező miért nem a valamennyi áruosztály tekintetében történő megújításhoz szükséges díjat fizette meg – nyilatkozattételre hívja fel arra vonatkozóan, hogy az árujegyzék mely részére nézve kéri a védjegyoltalom megújítását.

5. Az eljárás lezárása

Az SZTNH eddig a védjegy megújítását követően védjegyokiratot és lajstromkivonatot adott ki. Az Indokolás szerint erre a jövőben azért nem lesz szükség, mert így a megújítási eljárás jelentősen felgyorsul, továbbá így a szabályozás és az ügyintézési gyakorlat a többi iparjogvédelmi forma kapcsán lefolytatott hasonló eljárásokkal egységessé válik.

A védjegyoltalom megújítását változatlanul be kell jegyezni a védjegylajstromba, és közzé kell tenni az SZTNH hivatalos lapjában. Ugyanakkor a Vt. itt nem tartalmaz új szabályt arról, hogy az SZTNH a megújítás megtörténtéről köteles lenne közvetlenül a kérelmezőnek is visszajelzést adni. Bízunk abban, hogy az SZTNH valamilyen formában mégis küld majd ilyen közvetlen értesítést. Ellenkező esetben a kérelmezők arra kényszerülnének, hogy a védjegylajstromban kutassanak annak érdekében, hogy bizonyosságot szerezhessenek a saját védjegyük megújításával kapcsolatban.

Dr. Tivadar Krisztián

Photo credit: pexels.com