Blog

A színházi rendezők szerzői jogi helyzetét 2019. szeptemberi cikkünkben elemeztük, most az ott tárgyalt szabályozást vetjük össze a filmrendezők szerzői jogi megítélésével. A színpadon és a kamerák mögött dolgozó rendezők tevékenysége ugyanis hasonló, szerzői joguk szabályozása mégis érdekes eltéréseket mutat.

A szerző fogalma

A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény („Szjt.”) szerint a színművekhez hasonlóan a filmek is szerzői jogi védelem alá esnek. Az Szjt. alapján szerzői jog azt illeti meg, aki egy művet megalkot, továbbá – az eredeti mű szerzőjét megillető jogok sérelme nélkül – aki más szerző művét átdolgozza, feldolgozza vagy lefordítja, ha az átdolgozott, feldolgozott, lefordított műnek egyéni, eredeti jellege van.

A filmek szerzőségével kapcsolatos megközelítések

Kétféle szemlélet jellemző azzal kapcsolatban, hogy egy szerzői jogi rendszer elsődlegesen kit tekint a film szerzőjének.

Az egyik szemléletet képviseli az Egyesült Államok szerzői jogi rendszere, amely elsődlegesen a producert tekinti a film szerzőjének. Ezt a típusú szabályozást az ún. „work for hire” szemlélettel magyarázzák: az amerikai filmek megrendelésre, a producer – legyen az akár egy természetes személy, akár egy produkciós cég, vagyis jogi személy – számára készülnek. Ezáltal egyébként a film szerzőjének személye megváltozhat, hiszen ahogy a filmet egyes producerek egymás között adják és veszik, a film szerzőjének személye is módosul. Az Egyesült Államokéhoz hasonló szabályozással találkozhatunk Kínában is.

A másik, eltérő szemléletet találjuk az Európai Unióban. Az Európai Unió szerve, az Európai Bizottság 2002-ben foglalkozott részletesen a filmek szerzői jogával. Ekkorra ugyanis az Európai Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a filmek szerzőségének eltérő tagállami szabályozása nem tartható fenn, és közösségi szinten kell meghatározni, hogy ki tekinthető elsődlegesen a film szerzőjének. Az Európai Bizottság az általa kibocsátott jelentés szerint az EU-szintű közös szabályozás megteremtése során két szempontrendszert ütköztetett. Egyrészt, a filmek terjesztésének gyakorlati és gazdasági szempontjai azt kívánták, hogy a producer legyen a film elsődleges szerzője. Másrészt, a szerzői jog alapelvei azt követelték, hogy egy, a film elkészítéséhez kreatívan hozzájáruló személy legyen a film elsődleges szerzője. Az Európai Bizottság végül a rendezőt nevezte meg a film elsődleges szerzőjeként.

Jelenleg – a fenti jelentés eredményeként módosított – az Európai Unió műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzői és szomszédos jogi szabályok összehangolásáról szóló 93/83/EGK irányelve („Irányelv”) mondja ki, hogy egy film szerzőjének a rendező minősül, továbbá azok, akiket a tagállamok nemzeti jogszabályaikban szerzőnek minősítenek.

A fenti, Irányelv nyújtotta lehetőséggel élt a magyar jogalkotó is: az Szjt. szerint nemcsak a rendezőt kell a film szerzőjének tekinteni, hanem mindazokat, akik „a film egészének kialakításához szintén alkotó módon járultak hozzá”. Ilyen lehet például a forgatókönyvíró, a dialógus szerzője, a kifejezetten a filmalkotás céljára készült zene szerzője, továbbá a jelmez- vagy díszlettervező is.

A filmrendezők és a színházi rendezők szerzői joga közötti különbség

A színdarabok esetében a szerzői jog elsősorban a szövegkönyv íróját tekinti szerzőnek, míg a színházi rendező szerzői jogát – a Szerzői Jogi Szakértő Testület egyik, 2012-ben kibocsátott szakvéleményében („Szakvélemény”) kifejtettek szerint – esetről esetre szükséges megítélni. A színházi rendező csakis akkor minősülhet szerzőnek, ha az általa végrehajtott változtatások nyomán a színdarab a szövegkönyvhöz képest új jeleneteket, szereplőket, illetve más történetvezetést tartalmaz, azaz, ha a színházi rendező átdolgozta a szövegkönyvet.

A filmek esetében ugyanakkor, ahogy azt fentebb láttuk, a rendező automatikusan szerzőnek minősül.

Mit jelent ez a különbségtétel a gyakorlatban?

A színházi rendező és a filmrendező közötti különbségtétel többek között azt az ellentmondásos helyzetet eredményezi, hogy másként ítélendő meg egy replica színdarab rendezőjének szerzői jogi helyzete és a vele tulajdonképpen azonos tevékenységet végző, ún. shot-for-shot remake filmrendezőé. A színházi gyakorlat replica produkciónak azt nevezi, amikor egy színház az eredeti színdarab rendezőjével, jelmez- és díszlettervezőivel, stb., együttműködve, pontról pontra köteles az eredeti színdarabot lemásolni. Shot-for-shot remake-ről pedig akkor beszélünk, amikor a film képkockáról képkockára lemásol egy korábbi alkotást. Ilyen volt például az 1960-as „Psycho” című film 1998-as, azonos című remake-je. Míg a replica produkció rendezője nem minősül szerzőnek, addig a shot-for-shot remake rendezője igen.

A színházi rendezők és filmrendezők közötti különbségtétel lehetséges okai

A rendező szerepe hasonló, legyen szó akár színdarabról, akár filmről: ő az, aki összefogja a produkciót, akinek az elképzelése meghatározza a történet megjelenítését, és aki az átdolgozással keletkező mű végső formáját adja. Arra, hogy ennek ellenére szerzői jogi megítélésük miért eltérő, egyértelmű okot nem találtunk.

A színházi rendezők oldalán egy lehetséges magyarázatul szolgálhat az, a Szakvéleményben is kifejtett, álláspont, amely szerint a színházi rendezők tevékenysége a színészekéhez hasonló – ők ugyanúgy „csak” interpretálják a szövegkönyvet a közönség felé. Ennélfogva, a rendezőt főszabály szerint szerzői jog nem, hanem az ún. szomszédos jogok illetik meg.

Ehhez képest a filmek tekintetében már az 1940-es években megjelent az ún. „auteur” felfogás, amelynek lényege, hogy a filmrendezőt a film szerzőjének tekintette. Bár ez a felfogás nem általánosan elfogadott, az mindenképpen megállapítható, hogy a filmrendező szerzőségének gondolata már régen megfogalmazódott, és például az EU-s jogi szabályozásra hatással lehetett.

Dr. Póczek Aliz

Photo credit: pexels.com