Blog

Jogszabályi lehetőség van az ügyfél és az ügyvédi tevékenység gyakorlója közötti, megbízási jogviszonyukkal kapcsolatban keletkező vita közvetítő útján történő rendezésére. Az ilyen, speciális közvetítői eljárások szabályozása a mediáció általános alapelveitől és szabályaitól nem feltétlenül előnyére tér el. Öt probléma, öt megoldási javaslat (az Ügyvédek Lapja 2019. szeptember-októberi számában megjelent cikkünk alapján).

Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény („Üttv.”) és az ehhez kapcsolódó 5/2018. (III.26.) MÜK-szabályzat a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény általános mediációs szabályaitól több helyen eltér. Ezt elméletileg indokolhatja a személyi kör és a vita speciális jellege. Ugyanakkor mindez álláspontunk szerint nem magyarázza az alábbiakat.

1. Nincs egyértelmű kapcsolat a fegyelmi eljárásokkal

Az Üttv. szerinti mediáció egyik célja – a rendelkezésünkre álló, nem hivatalos információ alapján – az, hogy a kamarai tagok elleni fegyelmi eljárásokat leegyszerűsítse. Erre utal az, hogy a fegyelmi eljárásokat a közvetítés időtartamára fel lehet függeszteni.

Ugyanakkor még sikeres közvetítés (a felek közötti megállapodás létrehozása) esetén is le lehet folytatni a fegyelmi eljárást.  A mediáció tehát a fegyelmi eljárást nem váltja ki. Továbbá a megállapodás tényét a fegyelmi ügy megítélésénél figyelembe lehet venni, de tudomásunk szerint nem kötelező.

Így a felek számára bizonytalan lehet, hogy a megállapodásuk – vagy éppen annak hiánya – érdemben hogyan hat a fegyelmi eljárásra.

Ezért egyértelmű kapcsolatot kell teremteni a fegyelmi eljárás és az Üttv. szerinti mediáció között például annak kimondásával, hogy (i) a közvetítői eljárás megindítása a fegyelmi eljárást felfüggeszti; (ii) a mediáció eredményessége  esetén a fegyelmi eljárást vagy meg kell szüntetni, vagy legalább figyelembe kell venni olyan esetben, ha a vita felek közötti rendezésén túl is szükséges az ügyvédi tevékenység végzőjének fegyelmi felelősségre vonása (pl. a fegyelmi büntetést enyhítő tényezőként).

2. Kötelező önkéntesség

A mediáció lényege, hogy a felek kölcsönös megegyezésén alapul: a felek kérik fel a közvetítőt, és az eljárás akkor kezdődhet meg, ha a felek megállapodtak a közvetítő személyében és az eljárás lefolytatásában.

Az Üttv. alapján viszont az ügyvédi tevékenység gyakorlója köteles részt venni a közvetítői eljárásban, ha az ügyfél kéri a közvetítést (és az egyéb jogszabályi feltételek teljesülnek). Ilyen esetben tehát kölcsönös megegyezésről nem beszélhetünk.

E féloldalas választási lehetőség helyett biztosítani kell, hogy az ügyvédi tevékenységet folytató személy is eldönthesse, hogy részt kíván-e venni a közvetítői eljárásban.

3. Az Üttv. szerinti közvetítő díjazásának mértéke tragikomikus

A Közvetítői tv. szerint a közvetítőt e tevékenységéért díj illeti meg, amelynek összegében a közvetítő és a felek szabadon állapodhatnak meg. A közvetítő igényt tarthat a felmerült és igazolt költségei megtérítésére is.

Az Üttv. szerinti közvetítőt viszont eljárásonként (nem pedig óránként) bruttó 10.000,- Ft közvetítői költségátalány illeti meg (vagyis ÁFA-körbe tartozó közvetítők esetében kevesebb, mint nettó 8.000,- Ft). Ez a költségátalány magában foglalja a közvetítő valamennyi költségét is. A területi kamara elnökségi tagjának az általa esetleg végzett közvetítés után költségátalány egyáltalán nem jár.

A fenti, jelképesnek mondható díjazás a közvetítőket nem annyira a probléma alapos feltárására, mint inkább az eljárás minél gyorsabb lezárására motiválhatja.

Ezzel szemben a közvetítés minőségének biztosítása érdekében a közvetítői eljárás hosszához igazodó, rugalmas díjazási rendszer kidolgozását tartjuk szükségesnek (pl. az ügygondnokéhoz hasonló, mérsékelt óradíj meghatározásával).

4. Bizonytalan a költségviselés szabályozása

A Közvetítői tv. alapján a felek – eltérő megállapodás hiányában – az eljárásban való részvételük (pl. utazás) és az általuk esetleg meghallgatni kért személyek költségeit maguk, a közvetítői eljárással kapcsolatos díjakat és költségeket pedig közösen (egymás között egyenlő arányban) viselik.

Az Üttv. szerinti költségviselés szabályozása ettől annyiban eltér, hogy nem rendelkezik kifejezetten arról, hogy a meghallgatni kért személyek költségei kit terhelnek. Továbbá a közvetítői költségátalányt az eljárást kezdeményező fél előlegezi meg, és megállapodás esetén a területi ügyvédi kamara, míg ennek hiányában a kezdeményező viseli, aki azt a másik féllel szemben (ha ennek jogszabályi feltételei fennállnak) „egyéb törvényes úton” érvényesítheti. A költség- és időigényre tekintettel kérdéses, hogy megéri-e ilyen eljárást indítani 10.000,- Ft-ért.

Ezért egyértelműen ki kell mondani, hogy a felek – az általános szabályokhoz hasonlóan – maguk viseljék az általuk meghallgatni kért személyek költségeit.

A költségátalányt mindkét fél megelőlegezhetné a kamara részére, az eljárás befejezésekor pedig a kamara oszthatná fel. Rugalmas díjazás esetén a költségviselés a közvetítő díjai és költségei vonatkozásban is alakulhatna az általános szabályok szerint.

5. Az eljárás időtartamának szükségtelen maximalizálása

Általában a közvetítői eljárás befejeződhet (i) a felek közötti megállapodás aláírásával, (i) ha bármelyik fél közli, hogy az eljárást befejezettnek tekinti, (iii) ha a felek közösen kérik a közvetítői eljárás befejezését, vagy (iv) a felek által meghatározott időtartam lejártakor. Ha az előbbi esetek egyike sem áll fenn, az eljárás 4 hónap elteltével automatikusan megszűnik.

Az Üttv. szerinti közvetítői eljárás automatikus megszűnésének határideje az általánosnál rövidebb: legfeljebb 3 hónap. Ennél hosszabb határidőben a felek még közös akarattal sem állapodhatnak meg.

Tudomásunk szerint ennek a korlátozásnak nincs hivatalos indokolása. Erre is tekintettel nem látjuk akadályát annak, hogy a felek – megegyezésük esetén – akár 3 hónapot meghaladó időtartamban egyeztethessenek.

Dr. Tivadar Krisztián

Photo credit: pexels.com