Blog

A 2018. január 1. napjától induló polgári perekben alkalmazandó a polgári perrendtartásról 2016. évi CXXX. törvény („Pp.”). A Pp. számos koncepcionális elemében, fő- és részletszabályban változtat a korábbi perrendtartás rendszerén. Mindezeket nehéz lenne egyetlen cikkben ismertetni. Ezért itt kiemeljük az általunk leglényegesebbnek tartott újdonságokat – a saját értelmezésünkben.

1. Osztott perszerkezet

A Pp. osztott perstruktúrát vezet be az elsőfokú eljárásban. Az elsőfokú eljárás három részre tagozódik: perindítás, perfelvételi szakasz és érdemi tárgyalási szakasz. Az új struktúra lényege, hogy adott rész lezárása után a felek csak kivételesen térhetnek vissza az ebben a részben megengedett cselekményekhez.

Így például a felek főszabályként csak a perfelvételi szakban tehetnek tény- és jogi előadást, nyújthatnak be bizonyítékot vagy ajánlhatnak fel bizonyítást.

A perfelvételi szakasz formális lezárásával egyidejűleg a bíróság – formális lezárást követően – akár ugyanazon a tárgyaláson megkezdheti az érdemi tárgyalást. Az érdemi szakaszban a bíróság főszabályként már csak a perfelvételi szakaszban meghatározott keretekben lefolytatja a bizonyítást. Így nem elképzelhetetlen, hogy a perfelvételi tárgyalás érdemi tárgyalássá alakul, és a bíróság még ugyanazon a tárgyaláson ítéletet is hoz.

A szabálytalanul vagy késedelmesen megtett cselekményeket a bíróság figyelmen kívül hagyja, esetleg kötelező bírságolás mellett veszi csak figyelembe.

A fentiek célja, hogy a felek a keresetindításkor, az ellenkérelemben, illetve egyébként minél korábban adják elő az általuk hivatkozni kívánt tényeket, jogszabályhelyeket, illetve jogi érvelést és a bizonyítékokat – így végső soron az eljárás meggyorsítása.

2. Professzionalizmus

A peres felek számára főszabály szerint kötelező a jogi képviselet (kivételt képeznek például a munkaügyi perek). Ha a fél ennek – és a bíróság tájékoztatásának – ellenére jogi képviselő nélkül jár el, úgy kell tekinteni, mintha a fél az adott nyilatkozatot, cselekményt nem tette volna meg, ami adott esetben a fél kérelmének visszautasításával járhat.

A Pp. a felek cselekményeivel és mulasztásaival kapcsolatos szigorát is ez alapozza meg. Így például a keresetlevél formai elemei mellett a tartalma is szigorúan meghatározott. Ha bármely elem hiánya nem vezetne visszautasításhoz, a kereseti követelést módosítani annak befogadását követően korlátozottabban lehet, mint a korábbi perrendtartás alapján.

Különösen lényeges változás az is, hogy a bíróság kizárólag a felperes kereseti követelésében, illetve az alperesi viszontkeresetben konkrétan meghatározott jogok fennállását mérlegelheti, nem állapíthat meg a felperes javára más jogot (ún. jogcímhez kötöttség).

A bíróságok oldaláról talán a tapasztaltabb bírák „bevetésével” kívánta biztosítani a professzionalizmust a jogalkotó. Főszabályként ugyanis a törvényszéki szint rendelkezik hatáskörrel a perekre. Az alacsonyabb, járásbírósági szint csak akkor járhat el első fokon, ha ezt a Pp. kimondja. Így például vagyonjogi perekben 30.000.000,- Ft-ot meg nem haladó pertárgyérték esetén a járás bíróság jár el. A kivétel alól is vannak kivételek – például a jogi személy (pl. gazdasági társaság, egyesület) és tagjai közötti jogvitákban, a szerzői és szomszédos jogi, valamint iparjogvédelmi perekben akkor is a törvényszék jár el, ha a pertárgyérték kisebb mint 30.000.000,- Ft.

3. Anyagi pervezetés

A korábbi passzívabb, „szemlélődő” bírói hozzáállást aktív részvétel váltja fel. Az ún. anyagi pervezetés keretében a bíróság „közrehat” abban, hogy a felek a perfelvételi nyilatkozataikat teljes körűen és hibátlanul tegyék meg. A bíróság – a Pp. által behatárolt körben – kérdéseket intézhet a felekhez, tájékoztathatja őket, illetve nyilatkozattételre hívhatja fel őket annak érdekében, hogy az eljárási kötelezettségeiket teljesíthessék. Így a bíróság az érdemi szakasz kereteinek tisztázását jobb eséllyel tudja előmozdítani.

Ugyanakkor – a professzionalizmus elvére is tekintettel – megszűnt a bíróság kioktatási kötelezettsége a jogi képviselővel eljáró felek tekintetében. Továbbá a bíróság a felek magánautonómiáját nem sértheti meg (ld. pl. jogcímhez kötöttséget) és továbbra sem prejudikálhat.

A bíróságok a rendfenntartás, valamint a rosszhiszemű pervitel megakadályozása érdekében erősebb jogosítványokat kaptak. Kiemeljük különösen, hogy a bíróság akár 1.000.000,- Ft összegű bírságot is kiszabhat. Bizonyos esetekben pedig a bíróság nem mérlegelhet: köteles bírságot kiszabni.

4. Állítási és bizonyítási szükséghelyzet

Ez a két új jogintézmény az információ és a bizonyítékok visszatartására kínál a korábbiaknál hatékonyabb megoldást. Előfordulhat ugyanis, hogy a bizonyító fél önhibáján kívül nem rendelkezik az állítása alátámasztására alkalmas konkrét ténnyel illetve bizonyítékkal, az ellenérdekű fél viszont igen.

Ha a bizonyító fél valószínűsíti, hogy az adott tény megismerése, bizonyíték megszerzése érdekében minden szükséges intézkedést megtett, a bíróság felhívja az ellenérdekű felet ezek kiadására. Ha az ellenérdekű fél ezeket nem adja ki és nem is valószínűsíti, hogy mégsem áll fenn szükséghelyzet, akkor a bíróság az adott tényt valónak, a bizonyítani kívánt kérdést bizonyítottnak fogadhatja el (ún. vélelem). Ha azonban a bíróságnak kételye merül fel az érintett ténnyel, bizonyítékkal kapcsolatban, a szükséghelyzet fenti feltételeinek fennállása esetén sem köteles a fenti vélelemmel élni.

5. Perköltségek érvényesítése

A bíróság mostantól hivatalból nem veszi figyelembe a feleknek a perrel kapcsolatban felmerült költségeit. A feleknek így az egyes perköltségeket kifejezetten fel kell számítania. A jogi képviselővel eljáró feleknek – külön jogszabályban meghatározottak szerinti – költségjegyzék benyújtásával tehetnek eleget a felszámítási kötelezettségüknek.

Mivel a felszámításra csak az eljárást befejező határozat meghozataláig van lehetőség, célszerű a mindenkor felmerülő költségeket folyamatosan – tárgyalásonként – beterjeszteni.

6. Konklúzió

A fentiekre is tekintettel álláspontunk szerint célszerű előre gondolkozni, az esetleges jogvitákkal kapcsolatos bizonyítékokat lehetőleg azok keletkezésekor rögtön összegyűjteni és megőrizni.

A felek a saját ügyüket akkor segítik a legjobban, ha a jogi képviselőjüknek már az összes lehetséges bizonyítékot már első beadvány (pl. keresetlevél, ellenkérelem) benyújtását megelőzően a átadják. A felek érdekében áll az is, hogy a jogi képviselőjüket már annak megbízásakor minden lényeges tényről hiánytalanul tájékoztassák. A Pp. világában ugyanis minden késedelem vagy hiányos információ súlyos stratégiai és anyagi hátrányokkal járhat.

Dr. Tivadar Krisztián

Photo credit: pexels.com